Tizenöt éve tangózom, és magyar táncosként egyedülálló módon a legnagyobb presztízsű fesztiválokon és milongákon volt szerencsém szerepelni Argentínában mint tanár és fellépő. Sok mindent elértem, amiről álmodni sem mertem volna, és ez büszkeséggel tölt el. Mégis még nagyon messze vagyok attól a táncostól, akivé válni szeretnék, és amely cél érdekében nap mint nap keményen dolgozom, mert nincs más, amiben nagyobb örömömet lelném, mint ebben a munkában.

Láttam már sok divatot jönni-menni, és minél többet tudok a múltról és jelenről, annál szenvedélyesebben állok ki amellett a "stílus" mellett, amit képviselni igyekszem. Ez a tánc mély, sokszínű, izgalmas, ezerféle tud lenni. Semmi sem érint fájdalmasabban, mint mikor néhány fanatikus, minden alaposabb felkészültség nélkül, a tradíciók nevében, le akarja vagdosni a tangó vadhajtásait! Ezen mostanában lehet, hogy kicsit túl sokat bosszankodom, és nem kellene, de hiába, személyes sértésként élem meg : Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy itthon is mindenki minél több információhoz jusson arról, hogy milyen távlatokat kínál fel ez a tánc, és hogy olyan úton induljunk el, ahol az új generációink is szilárd technikai tudással és merész, ötletes, egyéni tangóval tehetik naggyá ezt a közösséget.

És ehhez bizony sok mindent kell látni, tanulni(!) és megismerni. Nem mindent elhinni, amit elsőre hallunk, és mégis kinyitni a szívünket és bizony néha a szemünket! Minél tájékozottabbak vagyunk, annál könnyebb önálló véleményt formálni, és valami értékeset alkotni, akár társasági táncosként, akár profiként. Íme egy remek kis írás, ami nagyon tetszett, és amivel nagyon egyet értek (a továbbiakban le is fordítom), ajánlom szeretettel mindenkinek! Továbbá egy videó az egyik párosról, akikről a cikk is beszél.

https://www.facebook.com/notes/tango-europa/the-eternal-controversion-what-is-tango-and-what-is-not/1639427926385013