Kicsit nehezen szántam rá magam erre a bejegyzésre. Szívesebben írok példaképeimről, akiket csodálok mint táncost, egyetértek azzal, ahogyan a tangóról gondolkoznak, és persze az sem árt, ha személyesen is ismerem őket.

Puppyt én nem ismertem, és korántsem találom rokonszenvesnek. Úgy tűnik, nem volt egy finom ember. A tőle származó vaskos poénok lefordíthatatlanok, és nem árulkodnak költői gondolatokról. Kollégáiról, korának elismert táncosairól többnyire nem volt nagy véleménnyel. Ha jól sejtem, nem vetette meg a bűnös és tiltott élvezeteket. Egy interjúban, amit róla találtam (itt olvashatjátok angolul és spanyolul:  https://www.todotango.com/english/history/chronicle/508/Confessions-by-Puppy-Castello/), azt mondja, külföldi nővel nem táncol, csak ha el akar adni neki egy-két táncórát. J

Ugyanakkor elmaradhatatlan figurája volt a buenos airesi tangós éjszakának. A régi motorosok közül nincs olyan, akitől ne hallottam volna egy-egy róla szóló anekdotát. És nyilván, nem utolsósorban, - és ezért írok róla én is - egyike volt a régi idők nagy táncosainak, ízig-vérig milonguero. Szóval, mivel a célom elsősorban, hogy itthon is szélesedjék a látókörünk, és árnyaltabban lássuk a tangót, a maga sokszínű mivoltában, ő sem hiányozhat a bejegyzéseim közül.